A sport és a testi-lelki fejlődés kapcsolata

A sport és a testi-lelki fejlődés kapcsolata – avagy miért fontos a KAPOCS Sportprogram?

 

A gyermekek testi és lelki fejlődésével, valamint ezeknek a sporttal való kapcsolatával számtalan tanulmány, tan- és szakkönyv foglalkozik. Ehhez szorosan kapcsolódik a felnőtt társadalom jelenlegi élethelyzete, a felgyorsult élettempó, a nagymozgások hiánya az ember életében és az aktív sportolás jelentősége az egészségünk megőrzése és helyreállítása érdekében.

 

A Sportpedagógia Kézikönyvből készített rövid összefoglalónkból kiderül, hogyan hat a sport a jellemfejlődésre, a közösségi kapcsolatok kiépítésére, a szocializációra, valamint az egészségfejlesztésre.

 

A sport fontos szerepet tölt be az emberek közötti kapcsolatok kialakításában is, emiatt kommunikatív hatású, közösségteremtő erő.

A sportolás csoportokban, illetve csoportok közötti versengésben játszódik, lehetővé téve a gyermek alkalmazkodását a sokszorosan összetett, bonyolult alá- és fölérendeltségi viszonyokhoz. Az edzéseken résztvevő közvetlenül éli át – a sport sajátos területén – az emberi társadalom bonyolult viszonyhelyzeteit. Pl. nem meglepő számára, hogy szerepkörét a csapaton belül nem saját maga, hanem az edzője és a kollektíva együttesen jelöli ki, képességeinek és adott tudásszintjének megfelelően.

A sport igen jó eszköze az emberek közötti kapcsolatok kiépítésének, ún. nemzedéki problémák feloldásának, a másság elviselésének és tudomásulvételének, a népi összetartozás és a nemzetközi kapcsolatok békés rendezésének is. Az ember szocializálódásának (a társadalomban való élésre alkalmassá válásának) egyik nagyon jelentős területe.

 

A sport terén a kollektívát alakító tényezők:

  • közös célkitűzések, közvetlen konkrét eredmények elérése (pl. a következő meccs megnyerése), távolabbi célkitűzés (pl. a versenyévad végére egy osztállyal való feljebb jutás),
  • a tevékenység végzésének közös élménye, a közös gyakorlás pszichikai hatása. Az együttmozgás öröme felfokozott élményt nyújt. Ezenfelül az együttmozgás egyben korlátot szab az egyénieskedésnek is, az összhangra törekvés az együttmozgásban szintén növeli a kollektív élményhatást,
  • a csapatközösség kialakításában fontos szerepe van a teljesítménynek kettős értelemben is: a kimagasló teljesítménynek – különösen a csapatmunkánál – előfeltétele a jó együttműködés, valamint a kimagasló teljesítmény új lendületet ad a közösségi életnek,
  • az egyén számára a teljesítmény a közösségben elfoglalt helyzet meghatározója. A jó teljesítmény, a kiváló eredmény egy bizonyos társadalmi rangot jelent, s ez vonatkozik a sportra is,
  • a szabályokhoz kötöttség, ami azért sajátosan értelmezendő, mert a sportban, mint önként vállalt tevékenységben ezeknek a szabályoknak a betartása önként vállalt kötelezettség, tehát kevéssé terheli az egyén akaraterejét. Könnyebben beláttatható a sportolóval a szabály teljesítményt befolyásoló hatása,
  • a csapaton belüli összetartozás és egymásrautaltság: a szabadidőnek is sokszor nagy hányadát igénybe vevő együttlétek emberileg is közelebb hozzák egymáshoz az egyéneket. Ezért alakulhatnak ki mélyebb kapcsolatok is (életre szóló barátságok, szerelmek),
  • sporthoz kötötten, de az edzéseken túli közös élmények, közös ünneplések, utazások, versenyek, közös szórakozások mind megannyi alkalom nem csupán az együttlétre, hanem a sokrétű közös élményszerzésre. Köztudott, hogy együtt örülni nagyobb örömet okoz, pozitív élményeinket megosztani másokkal intenzívebb átélést eredményez. Nem véletlen, hogy jól esik, ha sikerünket a közösség elismeri, ha eredményeinket dicsérik a közösség előtt. Az együttérzés hatására a sikerélmény – de a kudarc is! – megsokszorozódik,
  • a sport alkalmas a hagyományok kiépítésére és ápolására, amelyeknek nevelőhatása az általános pedagógiából közismert. A hétköznapok hagyományossá váló életrendje (gyülekezés, öltözködés, edzés szervezettsége) és az ünnepi jelleget öltő baráti találkozások, a rendszeresen visszatérő eseményeknek fehér asztal melletti megünneplése (tagfelvétel, születés, névnapok, baráti találkozók, szakosztályi, egyesületi évfordulók) sokféle alkalom a hagyományok kiépítésére. Mindezek fokozzák a közösséghez való tartozás érzését.

Hogyan hat a sport az egészségfejlesztésre?

 

Az egészségfejlesztés magában foglalja az egészségvédelmet, az egészségmegőrzést és az egészségnevelést.

Az egészséget az egyén fizikai, pszichikai, szociális egyensúlyi állapotának tekinthetjük, ezért az egészségnek fizikai, pszichikai és szociális feltételei vannak. Ezeknek együttesen, harmonikusan kell a személyiségben hatniuk.

 

A természetes mozgásszükséglet kielégítése a modern embernél egyre nagyobb akadályokba ütközik (városiasodás, ülő foglalkozás, szolgáltatások fejlődése), ugyanakkor a felfokozott munkatempó, az azzal járó egyre nagyobb fokú stresszfaktorok hatása kedvezőtlen irányban hat az általános egészségi állapotra.

A sport alkalmas arra minden szinten, hogy ezt az egyensúlyvesztést a mozgás javára visszabillentse, a mozgásszegénységet ellensúlyozza.

Az egyénnek oly módon is korlátoznia kell a mozgását, hogy tevékenységrendszerében egyre speciálisabb, főként ún. finommozgások jönnek létre a nagy, hely- és helyzetváltoztató mozgásokhoz képest.

Érdemes megfigyelni az apró mozgások kapkodó folyamatát gyermekeink számítógép- és más elektronikus eszköz használata közben, sokszor órákig tartó figyelemkoncentráció mellett. Mindez a szervezetet, főként az idegrendszert terhelő ingerhatás, egyidejűleg a mozgás általános irányú regressziójához – leépüléséhez – vezet (kivéve természetesen az adott célmozgást).

Az ember tehát nem szűnik meg mozogni, tevékenykedni, de mozgásai racionálisan rendezettek, határozott keretek között folynak, s talán sokszor éppen ezért fárasztóak, kimerítőek. A sportnak ezért nem csupán hézagpótló, cselekvéskiegészítő és munkaártalmakat korrigáló szerepe van, hanem a modern ember életmódját ellensúlyozó, rekreációs szerepe is.

 

A modern ember életére általában felgyorsult élettempó, hajsza mellett egy másik életmódjellemzőt is létrehoz, az ún. megosztottságot. A többműszakban dolgozók, a többszörösen mellékfoglalkozásúak, a különórákkal megterhelt tanulók jó példák erre. Az energiáknak ilyen megosztottsága nem csak fizikai terhet ró az egyénre, de pszichésen, sőt etikailag is. Ugyanis a félig vagy csaknem befejezett feladatok – mint befejezetlen cselekvések – fokozzák a pszichikai feszültséget, a lelkiismeretes emberben pedig erkölcsi konfliktusokhoz is vezethetnek. Valójában kiterjeszkednek az egyén szabadidejére, magánéletére, nem engedve a teljes kikapcsolódást. A rendszeres sportolás nem csak egészen másfajta mozgásrendszer, hanem egészen más jellegű elfoglaltság is, tehát segít lezárni az előző tevékenységsorozatot, oldja a befejezetlenség okozta feszültséget, aktív pihentetést jelent.

Ha a sporttal pedagógiai nézőpontból foglalkozunk, kellő mértékben ki kell hangsúlyoznunk, hogy alapvető lényegéből fakadóan tevékenységhez kötött, mégpedig többnyire öntevékenységhez, tehát pozitív hatásait az emberre teljes értékűen csak akkor fejti ki, ha a vele való kapcsolat aktív, vagyis, ha tevőlegesen végezzük a sportot.

 

Táplálkozás – egészség – fizikai aktivitás

 

Míg a legtöbb fejlett országban a táplálkozás inkább a túltápláltság jelenségével függ össze, addig a fejletlen, szegényebb országokban az alultápláltság jellemző.

A nagyon összetett társadalmi jelenség leegyszerűsítése lenne, ha a táplálkozás és fizikai aktivitás között egyenes és közvetlen összefüggést akarnánk kimutatni, mégis egyértelműen az orvosi álláspontok segítségével kimondhatjuk, hogy a gyermekeknek különösképpen szükségük van az egészséges táplálkozásra és fizikai aktivitásra az egészséges fejlődésük érdekében. Ugyancsak kimutatható, hogy a túltápláltságot nem csupán kalóriaszegény táplálkozással, hanem a fokozott fizikai aktivitás egyidejű alkalmazásával is csökkenthetjük.

 

 

Forrás:

Sportpedagógia – Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához

Bíróné dr. Nagy Edit, Bognár József,Farkas Judit, Gombocz János,Hamar Pál, Kovács Attila Tamás, Mészáros János, Ozsváth Károly, Rétsági Erzsébet, Rigler Endre, Salvara, I. Marina, Szabó Béla, Tihanyiné Hős Ágnes, Vináné Kokovay Ágnes, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft. (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.